A.“ϝέκ-” IG9(1).334.12 (Locr.), GDI5131b (Crete), cf. γεκαθά; cf. Skt. váśmi 'wish'):—readily, Od.4.649, etc.; freq. contrasted with “ἄκων, ἑ. ἀέκοντί γε θυμῷ” Il.4.43; “οὐ γάρ τίς με βίῃ γε ἑ. ἀέκοντα δίηται” 7.197; “ἑκόνθ᾽ ἑκόντι Ζηνὶ συμπαραστατεῖν” A.Pr.220; “πάρειμι δ᾽ ἄκων οὐχ ἑκοῦσιν” S.Ant.276; “ἑκόντα μήτ᾽ ἄκοντα” Id.Ph.771; “βίᾳ τε κοὐχ ἑκών” Id.OC935; ἑ. παρ᾽ ἑκόντος λαμβάνειν, i.e. by mutual consent, D.21.44; “τὴν φύσιν ἑκοῦσαν καὶ οὐ παθοῦσαν τὰ δέοντα ποιεῖν” Gal.19.171.
2. wittingly, purposely, “ἑκὼν δ᾽ ἡμάρτανε φωτός” Il.10.372, etc.; “σφόδρ᾽ ἑκὼν . . ἀγνοεῖν προσποιούμενος” D.29.13.
3. in Att. Prose (cf. Phryn.241), ἑ. εἶναι as far as depends on one's will, as far as concerns one, with a neg., Hdt. 7.104, 8.116, Pl.Ap.37a, al.; also in oblique cases, “ὑπὸ σοῦ ἑκόντος εἶναι” Id.Grg.499c; or in a sentence implying a neg., θαυμάζοιμεν ἂν εἰ . . τις ἑκὼν εἶναι (fort. delendum) . . ἀφικνεῖται; Id.Lg.646b: once affirm., “ἑκὼν εἶναι . . οἴχετο” Hdt.7.164.