A.“διῶσα” Hom. (v. infr.), “διέωσα” X.HG2.1.8, ἐδίωσα codd. in Hero Aut.24.3:—push asunder, tear away, [πτελέη] ἐκ ῥιζέων ἐριποῦσα κρημνὸν . . διῶσε the elm as it fell uprooted tore the bank away, Il.21.244; “διώσας καὶ κατακτείνας ἐχθρούς” E.Heracl.995; drive apart, “τῶν ὀφθαλμῶν τὰς διεξόδους” Pl.Ti.67e.
II. more freq. in Med. (fut. “διώσομαι” Democr.191), force one's way through, break through, “τὰ γέρρα” Hdt.9.102; “τὸν ὄχλον” X.Cyr.7.5.39; “τὰς τάξεις” Plb.11.1.12; δ. τὴν ὕλην, of roots, Thphr.HP8.11.8; τὴν θάλατταν, of a river, Plb.4.41.4.
2. push from oneself, push away, τοῖς κόντοις διεωθοῦντο, of sailors, Th.2.84; “ἡ γαστὴρ δ. τὸ περιττὸν εἰς τὴν νῆστιν” Gal. 5.567; repulse, “στρατὸν ἰθυμαχίῃ” Hdt.4.102; “οἷς [πέτροις] . . διώσει στρατόν” A.Fr.199.9 (Dobr.); “κῆρας” Democr. l. c.; “τὰς τύχας” E.HF 315; ψευδῆ λόγον καὶ συκοφαντίαν repel it, D.21.124; “τὴν ἐπιβουλήν” Id.58.65: abs., get rid of danger, Hdt.9.88.
3. reject, “τὴν εὔνοιαν” Id.7.104; “ὃ μὴ προσίενται” Th.4.108; “τὴν ἐπικουρίαν” Arist.EN1163b25; of bribes, D.19.139: abs., refuse, Hdt.6.86.β́, Plu.Brut.52: so pf. Pass. διῶσμαι cj. for δίωμαι in this sense, Thgn.1311.