A.“-πίομαι” Ar.Eq.693, later “-πιοῖμαι” Plu.Alc.15: aor. “κατέπιον” IG4.951.102 (Epid.); poet. “κάππιον” Hes.Th.p.45 R.: pf. “-πέπωκα” Ar.Av.1137:—gulp, swallow down, both of liquids and solids (“οὐδ᾽ ἐν τῷ καταπίνειν ἦν πάντως τὸ πίνειν” Ph.1.478), τοὺς μὲν κατέπινε Κρόνος (sc. υἱούς) Hes.Th.459, cf. 467, E.Cyc.219; “ὁ τροχίλος . . καταπίνει τὰς βδέλλας” Hdt.2.68, cf. 70; “τεμάχη” Ar.Nu.338; λίθους Id.Av. l. c.; [κίχλας] Pherecr.108.24; [μάζας] Telecl.1.5; of the sea, “μὴ ναῦν κατὰ κῦμα πίῃ” Thgn.680, cf. Arist.Pr.931b39 (Pass.); τὸ στόμα [τῆς γῆς] “-πίεται αὐτούς” LXXNu.16.30:—Pass., τὸ -ποθὲν ὕδωρ (sc. by the earth) Pl.Criti.111d; of rivers that disappear underground, Arist.Mete.351a1; “ὑφ᾽ ἅμμου” D.S.1.32; of cities swallowed by an earthquake, Str.1.3.17; “πόλις καταποθεῖσα ὑπὸ τῆς θαλάττης” Plb.2.41.7.
II. metaph., τὸν ἡμίοπον ὁ μέγας [αὐλὸς] κ. A.Fr.91; “καταπιοῦνται ὑμᾶς οἱ Ἀθηναῖοι” Plu.Alc.15:—Pass., to be absorbed, of knots in wood, Thphr.HP5.2.2; “τῆς -πεπομένης ὑπ᾽ αὐτοῦ φύσεως” Dam.Pr.10.
b. κ. Εὐριπίδην drink in Euripides, i.e. imbibe his spirit, Ar.Ach.484, Luc.JTr.1:—Pass., “τὸ τεχνίον ἀεὶ τοῦτό μοι κατεπίνετο” Antid.2.4.